Moldvai csángók

Ma elmentem Bákóban egy One moment nevezetű hiperszuper modern gyorsétkezdébe megenni a szokásos ciorba de vacutámat a szokásos baclava cu nuci-csal. Egyrészt a meglepetés az volt, hogy nem baklavát vettem, hanem placinta cu meret, azaz almás süteményt. A másik meg az, hogy ahogy ott szerencsétlenkedtem a nyelvvel, s kinyögtem, hogy "nu vorbim romanesc", a kiszolgáló csaj egyszercsak látványosan elkezdett gondokozni, s megszólalt magyarul... Az alap, hogy ha külföldivel találkoznak, akkor csak a magyar jöhet számításba, mint megpróbálni kívánt közös nyelv...
Hát igen...egy újabb csángó, aki már tulajdonképpen elveszett... És hány iylen van még szerte a világban...De minimum a Kárpát-medencében...

___________________________________________________________________________

    A hétvégi frumószai szavalóversenyt meglátogatta egy szabófalvi csángó lány is, aki már abszolút semmit nem tud magyarul. Bukarestbe jár egyetemre, s a szakdolgozatát a csángókról írja; benne most érett meg az öntudta,s világosodott meg, hogy ő tulajdonképpen magyar... Egyrészről dicséretes, másrészről meg nem jobb lett volna, ha ezzel indítva születik...?!
Szabófalva egyébként északi csángó falu, Szucsavához közel, a legősibb csángó falvak egyike, ahol valóban kódexnyelven beszéltek. Ma talán még a 80évesek tudnak valamit csángósan, de gyakorlatilag ez a dialektus már kihalt. Most majd jön a revival... Idegen nyelvként megtanulni a magyart?!
    A hétvégéről csak annyit még, hogy a vasárnap az Pusztinán telt.
Népviseletes nénik táncolnak, mi általunk néptáncnak nevezett táncokat - ezen már meg se lepődik az ember, bár kétségkvül rácsodálkozik.
Viszont volt egy érdekes része ennek a kis műsornak itt (Berecz András érkezett ide, hogy meséljen, s énekeljen, és ezt kisérte a pusztinai hagyományőrző csoport.)
Az egyik gyermekcsoport moldvai (?) román mulatságot adott elő.  (Gondolom, a román iskolában tanították nekik; mostantól jön a moldvai csángó kultúra elrománosítása...) Maga ez a szó is, hogy elrománosítás eléggé provokatívan hangzik, mert eleve a csángókra azt szokták mondani a tudológusok is, hogy nyelvükben magyarok, de kultúrájukban átvették a román szokásokat. S pont ebben van a lényeg. Most, hogy beleláthattam a moldvai román kultúra egy kis darabkájába, szembeötlő volt a különbség. Mégsem vették át azt teljes mértékben a csángók, hanem azt a saját ízlésükre formálták, magyarosították.
Én is azt hittem, hogy a moldvai magyarok már olyan régóta itt élnek, generációk és évszázadok óta, hogy tulajdonképpen ők csak nyelvükben tekinthetők magyaroknak. De nem. Annyira benne van a moldvai táncokban a magyar néplélek, hogy azt le sem lehetne tagadni. Ez persze csak akkor látszik, ha ilyen alkalmakkor összehasonlítási alapja van az embernek. Az a mélabússág, ami a sírva vigadó magyarokat jellemzi széles Európa körben, az igenis benne van a moldvai, egyébként ütemes és pörgős táncban. Benne van abban, hogy nem rikolytoznak feszt, mint a románok, nem csilingelnmek, nem aggatnak magukra mindenféle színes ócskaságot, mint a balkáni népek, azokhoz képest nyugodt, lehiggadt, ha úgy tetszik, mélabús.
Kezdek hinni a néplélekben. Ill. eddig is hittem, csak nem igazán tudtam megfogalmazni magamnak sem, hogymi is ez, nem tudtam, miben is nyilvánul ez meg. Hát ki kell jönni Moldvába, s meglátja az ember.
    A nagy EU-nak, meg globalizációnak meg lóf...t a pi...-ba... Pont azt fogja eltüntetni, ami az egész nemzethez-tartozásban (nem a magyarra gondolok, hanem úgy általában arra, hogy az embereknek van valamilyen nemzetisége) a legmeghatóbb.