A disznóvágás másnapján hajnalban keltem, 6.15-re állítottam az órát, hogy még legyen egy józan regelem Moldvában, végiggondolni, hogy mi az, amit haza akarok vinni. Mert a 8-as busszal bemenni terveztem Bákóba, onnan pedig vonattal Csíkszeredába, s onnan szintén vonattal haza. Kicsit izgultam, hogy a nagy hóban fog-e egyáltalán menni a busz, de mikor láttam bejönni a faluba, akkor megnyugodtam, hogy akkor valószínűleg vissza is fog fordulni Bákó felé.
Túl sok minden nem történt velem (hál'istennek) a hazaúton, leszámítva azt, hogy egy nagy bőrönddel meg egy nagy hátitáskával mászkáltam vagy másfél órát a havas Bákóban, mire lejutottam a buszmegállótól az állomásra. Persze, a hó szinte sehol nem volt eltakarítva, úgyhgy nem nagyon tudtam húzni a bőröndöt, hanem azt is cipelnem kellett (bár egy idő után már ba..tam rá, és beletettem a nagy hóba, mert a karom leszakadni készült...Azzal nyugtattam magam, hogy legalább izmosodom :D ). Megvettem a vonatjegyet, aztán vártam...vártam...vártam...Volt 4 és fél órám várni a vonatra :). Bákóban most épül egy nagyon szép új állomás, de mivel még nem adták át, így a hidegben kellett ácsorognom... Nagy meglepetésemre egy darab vonatot nem mondtak be hangosbemondón...Egyszercsak érkezett egy vonat, aztán indult...és te találd ki, hogy na! melyik a te vonatod...Igaz, a vonat oldalára ki volt írva, hogy honnan hová tartó szerelvény az, de mivel a kiindulási állomás mellet csak a célállomás neve volt feltüntetve, ezzel nem voltam előrébb...Az én vonatom nem Bákóból indult és nem is Szereda volt a végállomás... Unalmamban mászkáltam, véletlenül rátévedtem egy már felújított peronra, ahol hirtelen el is ájultam majdnem :DD Szegény bákóiak...és arrajárók... A CFR (román MÁV) ugyanis tükör sima felületű "csempével" (mert hogy az nem járólap, az tuti...) borította be ugyanis a peront, és mivel éjszaka ráesett a hó, akkorát taknyoltam hirtelen a nagy csomagokkal, hogy nem is volt időm felfogni, mi történik velem, olyan gyorsan történt... /Azt azért még tudni kell, hogy aluljáró nincs, hanem hivatalosan is a síneken kell átbaktatni az egyes vágányokhoz.../ Elesvén, arra lettem figyelmes, hogy valaki megszólít a hátam mögött...Kezdtem égni, hogy valaki biztos méltatja az esésem, de nem :D Egy sorstársamra akadtam; öreg néne hatszázezer batyuval maga körül a földön ülve konstatálja, hogy lám! lám! nemcsak ő a béna vénasszony, a fiatalok is szépet esnek a peronon :) Vicces volt :) Komolyan, ezért a jelenetért megérte elesni :) ! Aztán még "beszélgettünk" a nénivel, próbáltam megkérdezni tőle, nem tudja-e, melyik a szeredai gyors, de valamit Iasi-sal magyarázott, gondolom, hogy az a vonat, ammi mellett taknyoltunk Iasi-ba megy. Na, ez is megvolt.
Aztán elhatároztam, hogy kimegyek "sétálni", nem várok ott annyi ideig. Végül pedig útnak indultam a szövetség bákói albérlete felé. Újabb egy óra út a csomagokkal :) De ott legalább ettem, meg kaptam hasznos tanácsokat a román vonatokkal kapcsolatban. Pl, hogy feltétlenül vegyek vizet, mert olyan száraz, és a gázolajtól büdös a levegő, hogy kiszárad, és megrohad benne az ember... Aztán még kocsival vissza s vittek az állomásra, úgyhogy nagyon jóljártam kedves főnökömmel, kollégáimmal :) Köszönet érte;)!
És 13.16-kor hajszál pontsan elindultam Miercurea Ciuc felé. A román vonatok NEM késnek...Az út megint egy élmény volt, át a havas Kárpátokon...Mesebeli, de komolyan. Hálistennek, egyedül utazatm egy fülkében, úgyhogy szabadon gyönyörködhettem a tájban.
Szeredába érve, gőzöm nem volt, hol járok...Mert nyilván nem az állomáson állt meg a vonat, hanem attól visszább egy kicsit, s nem is mondtak be semmit...Úgyhogy ráérzéses alapon leugrotam a vonatról, szerencsémre, mert az volt Szereda...(Leugrásom közepette újból meggyőződtem, hogy Romániában milyen szervesen él az emberekben az "oldd meg magad!" magatartás és elv. Furcsa ez, mert úgy nem figyelnek az emberek egymásra, hogy közben figyelmesek...Ha például leszólítasz valakit, akkor az nagyon nagy szivélyességgel magyaráz kézzel-lábbal - lásd kiutazásomkori taxizás - de ha valami olyan feladatot kell végrehajtanod, ami a te érdeked, és azzal gyakorlatilag senkinek se jót se rosszat nem teszel, akkor viszont...már bocsánat a kifejezésért, de szarnak rád...Mikor ugrottam volna le a vonatról, közvetlenül az ajtó előtt a peronon egy fickó állt, szintén pár bőrönddel, látta, mire készülök, de a világért sem volt hajlandó odébb menni...Nem volt mit tennem, gyakorlatilag ráugrottam a bácsira, nem törődve azzal, mit szól hozzá...És nem is szólt semmit:) Úgy tűnik, ez így volt természetes.
Az effajta magatartás amúgy bármikor, bármilyen szituációban előfordul, nekem, bevallom meglepő, és kissé mintha bunkóság is lenne...De itt ez a normál, és az a ""lenézett"", ami úgymond a kedvesség.)
Csíkszereda. Még jó hogy előre meg akartam venni a helyjegyemet a Corona nemzetközi gyorsra, mert megtudtam, hogy a vonat egy órával hamarab indul. HUH! Így már csak 3 órát kellett várnom :) Bementem a városba (még jó, hogy korábban annyit jártunk arrafelé, s már tudtam hellyel-közzel, hogy mi hol van). Vettem kaját az útra, meg beültem egy helyre vacsorázni. Akkora adagot kaptam, hogy nálunk, magyarba' az simán lett volna két adag...És még kaptam a rántott sajt-sült krumpli klasszikushoz ingyen (ill, benne volt az árban) egy hamburger zsemlét (?) s egy adag céklát is. Jóllaktam. :P
És végre elindultam haza...Ekkor már csak 12 óra volt hátra...gondoltam akkor én...
A Coronán annak rendje, s módja szerint bealudtam, s csak Dés, Kolozsvár, Nagyváradon ébredetem fel (érdekes, mert mikor utaztam ki, akkor is Kolozsvár után, csak Désnél ébredtem fel, meg Szeredánál...). Aztán a határnál ellenőrzés. A román határőr magyarul próbált szegényke elköszönni tőlem, de csak egy Vizslát! sikeredett a szájából...én meg akkor ébredve, kómásan fel sem fogtam, hogy mit akar a vizslával, és nem is reagáltam rá semmit. Erre "bepörgött" szegénykém, s mérgesen újra kinyomott a szájából egy Vizslát!-ot, hogy fogadjam már végre... Volt még valami kiabálásos-verekedés is, mert valaki útlevél, és mindenféle irat nélkül akart átjönni Magyarországra, de fel sem fogtam, annyira nem érdekelt akkor már semmi a fáradtságtól...Már közel voltam az egy teljes napi utazáshoz...
A hideg zuhany akkor következett, amikor már a magyar kalauz közölte velem, hogy 6 órakor a drága, általam már annyiszor elátkozott, és a csődbe óhajtott MÁV sztrájkolni készül...És mivel a Coronát Püspökladányban éri a 6 óra, így az onnan nem közlekedik tovább... A sztrájk szervezettségéről és komolyságáról csak annyit mg, hogy maga a mozdonyvezető sem tdta, hogy most menjen-e, vagy sem...Majd' egy óráig váratott minke a vonaton maradva, hogy hátha kap végre valami utasítást, de semmit nem kapott. Aztán megunta, s mondta, hgy ennek nincs értelme, szálljunk le, mert biztos nem megy már tovább.
...Itt most, ki mennyi szitokszót és átkot tud, azt képzelje ide:)))...
Minden hasonlót pártolok, ha a MÁV szidásáról van szó. Most, és mindörökké!
ez azt hiszem, hogy Aknavásár a vonatból
ez olyan mesebeli :)
