Moldvai csángók

(Ez most logikailag nem ide kellene , hogy jöjjön, úgyhogy ezt a Hit fejezet után kell elolvasni.)

Szóval románnak lenni csak egy üres szó. (A fenti gondolat mentén haladva, nem pedig általánosságban mondva.)
Kicsit (?) én azt érzem, hogy jelenleg magyarnak lenni is üresség... Inkább lennénk mi is "katolikusok", de még az a zavaros identitás is több tartalommal bírna, mint kimondani azt, hogy magyar vagyok...
Dehát ezek nagyon aktuálpolitikai dolgok, abba meg nem szeretnék belemenni.

    A lényeg a lényeg, voltam Csíksomylón a búcsún. Vagy inkább a pünkösdi maszkabálban? Nem is tudom hirtelen...
Szerintem ahogy a magyarságnak, ennek az ünnepnek is erős identitászavara van...És ha már a hit témakört feszegettem az előbb, az, hogy van nekünk egy történelmi ünnepünk, amit minden évben nagy csinnadratta közepette megülünk, még nem jelenti azt, hogy hitünk is van benne. Társadalmi szinten lehet, hogy működik a hit kérdése, de egyéni szinten nem. Nem hiszem, hogy egyedenként rá lehetne sütni a magyarságra, hogy van hitük, ezért is bénázunk sokszor annyit...
(Hallom koppanni a köveket a fejemen...)

    Na de, Somlyó. Csak pár karakter, akivel találkoztam: domboldalon kakaskodva, mellkidüllesztve meredő Sá-mán-asz-szony. (Csak hogy hangsúlyozza Babba Mária ünnepének pogány gyökereit, mert mi úgy szeretjük hangoztatni dicső és kurioziális múltunkat...) Volt még Bakonyi Betyááár. De ott volt a kerek arcú alföldi embertípusú Cifraszűrös Nagybajszú is. (A kedvenc jelenetem, mikor együtt pózoltak a bámészkodó turistának a sámánasszonnyal.) Jött Csípőpárnás - ez alapján Somogyra tippelném - Menyecske, és voltak Kékfestősök is, és természetesen Matyó úr is itt volt. Aztán bevonultak a Huszárok, lóháton, kék mellényben, zsinórosan! Éééés nem maradhattak el a Műszékelyek, Műcsángók sem.  Mint egy ócskapiacon, az ember sasolja az apró árulkodó jeleket: tiszta a keze, szép a körme, divatos szemüvegkeret, frissen mosott leomló haj. Rúzs? Szemfesték?  Áááá! Ez nem eredeti!
Nagy robajjal bevonultak a Goj Motorosok. Szado-mazo szerelésben hirdetik az egy magyar igazságot,halkan, patetikusan Kossuth-nótát fújnak. MINDENT VISSZA! Volt Magyar Gárda! Az egyenjogúság égisze alatt hölgyek is. Hátukon az eszmei eszetrgomi oroszlán mintha épp most jött volna valamelyik Józsefváros, piac környéki tetoválószalonból. És ott vannak a Barantások! Ja! Aki nem tudná, ez a magyar karate, az ősi magyar küzdősport! Úgy, ahogy újabban kísérleteznek egy ősmarha típus rekonstruálásával, ők a karikás ostorból, meg a szatmári cigánybotolóból következtettek vissza arra a harcmodorra, amitől Európa rettegett Augsburg előtt. A magyarok ostorától ments meg uram minket! Valószínűleg innen jön Attila isteni ostora is...Mert ő is magyar volt! (Mentségükre legyen mondva, a Barantások uniformisa legalább igényes.) ÉS még egy karakter: A Turista. Aki mindent fényképez, örül minden szépnek, amit lát, elhal Csíkszereda szépségétől, fellöki az eredeti csángóasszonyt a csobotfalvi misére igyekezve, csak hogy ő beférjen a diktafonjával az istenházába. (Biztos azt hitte, hogy valaki csak beöltözött csángóasszonynak a bálba.) Végülis, az az asszony sose hall magyar misét, akkor most minek törtet annyira...neki már úgyis mindegy.
Na és persze: Szent Korona Szent Boldogságos Szűz Máriánk 12 fájdalmának csillag-glóriájában Árpád sávok között, Árpád sávok a Szent Koronával, Árpád sávok Nagy Magyarországgal, Árpád sávok Nagy Magyarországgal, de ez utóbbi gyászos feketével, Árpád sávok '56-os lyukkal, Árpád sávok magyar nemzeti trikolorral, Árpád sávok Himusszal, Árpád sávok Szózattal, Árpád sávok Boldogasszony anyánkkal, Árpád sávok Árpád sávval, és így tovább és így tovább. És Árpád sávos melegítőfelső. Hogy az elejére nyomott ameriaki stílusú angol szöveg ne látszódjék, fekete mellény dukál hozzá.

____________________________________________________________________________
  És mindeközben asszonyok,emberek készülődnek virrasztani a kegytemplomban, énekelnek, imádkoznak, szép áhítatos sorban mennek a Mária szobor elé, megérintik, ahogy azt kell, és hiszik, hogy részesültek a csodából.

Másnap indulnak a keresztalják gyalog hazafelé, közben elveri őket a jeges eső, de talán nem is bánják. Mert hittel mentek, hisznek is benne. S így nem is biztos, hogy eláznak.