Az úgy volt, hogy mióta kijöttem csak egyszer volt alkalmam mosni Lábnikban, de ez is akkor volt, miután megérkeztem, szóval akkor, amikor még semmi szennyesem nem volt. Most, pont egy hónap után viszont már megérett a mosás :D. Mosógép legközelebb hozzánk Csíkfaluban van, tőlünk olyan 15 kilométerre, Forrófalva, Klézse, Somoska után. Nekivágtunk gyalog... Az eredeti terv helyett nem 8kor, hanem fél 11kor sikerült elindulnunk és fél ötre értünk oda...6 órás út ... Szakadó hóesésben, Somoska-Csík között hófúvásban... De bemelegítettünk, Klézsén 3 alexandrionnal (valami égetett szesz, helyi specialitás...) Somoskán pedig pont egy kollégánk előtt vezetett az utunk, oda is beugrottunk egy pálinkára... Úgyhogy, nem fáztunk ;).
Csíkban lucáztunk egyet, kaptunk érte pálinkát, aztán ettünk, s kimentünk az ottani kocsmába beverni újabb két alexandriont... Így esett meg, hogy aznap délután hat és fél deci tömény csúszott le a torkunkon, másnap meg nem bírtam magammal mit kezdeni, annyira szédültem, fájt a fejem, stb...stb...
Ennyit erről az oldaláról a dolognak.
Másik odalon meg az van, hogy eddigi legnagyobb élményem volt ez a mosási túra. Mikor elindultunk, még mi sem tudtuk, mire vállalkozunk. Nem is tudtuk igazából merre kell menni, milyen az út, stb. Klézsén (ahol elvileg már ismertük az utat) persze eltévedtünk...És végül a célba vivő útra tévedtünk ugyan, de ott olyan sár volt, hogy rosszabb volt, mint a jég. Csúsztunk el rajta. Aztán Klézse után elkezdett esni a hó. Ennek felettéb örültünk (meg amúgyis ugye már elég jókedvűek voltunk...), úgyhogy észre sem vettük, mennyit mentünk, merre vagyunk. Máté egyszercsak megismerte Somoskán az egyik kollégánk házát, bementünk oda is, ha már arra jártunk :) Ott kaptunk némi útbaigazítást (amiből speciel én már semmit nem fogtam fel, később nem ez alapján, hanem csak úgy ösztönösen mentem...). Somoskából kiérve aztán elkezdődött a hóvihar. De annál jobban élveztük. Végig énekeltük az utat, s úgy eltelt az a 2,5 óra, hogy egyszercsak már ott ugrabugráltunk át a csíki patakon, ahol újabb sáron csúszkálva kellett mennünk.
Útközben begyakoroltunk egy lucázós mondókát, azt hálából, amiért mosnak ránk a kollégák, előadtuk nekik:) Meg is hálálták, 6 adag mosással...
Másnap sajgó fejjel elindultunk haza...Ez már nem volt annyira mókás... Sőt, inkább nyűgös. Abban a szituációban valahogy nem volt olyan könnyű elfogadni azt a romános ütemet, amit máskor fel sem veszünk. Kimentünk egy busszal a főútra, ahol elvileg volt csatlakozásunk Nagypatakra, de sehol nem volt egy buszmegálló, sehol egy tábla... Csak úgy várjunk valamire, ami lehet, hogy nincs is... Végül jött egy busz valóban, leintettük:)
Aztán otthon épp hogy begyújtottunk, már jöttek is a gyerekek órára. De (hál'istennek) csak formális tanulás volt, mert karácsonyoztunk. (Szétosztottuk az ajándékokat nekik, amiket azokból a csomagokból állítottunk össze, amiket Skóciából kapott a Csángószövetség.)
ilyen sárban csampuszkoltunk :) ez már Klézsén van
.jpg)
behavazott kereszt Somoska végén
nna! ez itt a lényeg. a hófúvás :)
ez akkor fel se tűnt, hogy már ennyire besötétedett a Csíkfalu felé vezető úton
