Moldvai csángók

Tegnap megvolt az első komoly tanítási óránk. Szerintem nagyon jól sikerült, nem voltunk sokan, vagy 7en csak. De következő órára ígérték a gyermekekek, hogy hoznak még újabb osztálytársakat, akik szeretnének magyarul tanulni:) Most is volt két olyan gyerek, aki egy szót nem tudott magyarul, mi meg ugye nem tudunk egy szót sem románul :D, úgyhogy nagyon mókás volt a dolog. A nagylányok tolmácsoltak mindig, mi az adott feladat:)).
Amúgy meg semmi extra nem történt velünk... Leszámítva talán azt, hogy megégettem egy zacskó csipkét, amit nagy fáradtsággal szedtünk ...Odatettem a szóba peremére, hogy aszalódjon még egy kicsit, de nem mértem fel, hogy  annyira átforrósodott a  kályha fala, hogy gyakorlatilag megégtek a bogyók...Hasonlóképpen jártunk egy fazék tejjel is, amit aludni (siriteni, ahogy itt mondják) tettem oda, s a túlságos melegben elkezdett felforrni a tej...Az eredmény valami túrószerű, de azt meg sem közelítő, kidobásra ítélt valami lett :)
A nyelvnél maradva, kezdek jobban belelátni a csángóságba. Agyament szituációnak tűnik, amikor színtiszta magyarul elbeszélgetsz valakivel, s körülbelül minden harmadik szót egy olyan zárójeles megjegyzés követ a csángó beszédpartner részéről, hogy értjük-e őt. Mert ő nem tud magyarul. Egy néni kifejtette (ékes magyar szólással), hogy ő sem románul nem tud, sem magyarul... Érdekes identitásuk van nekik. A románokat elkülönítik maguktól, ők az oláhok. Magyarnak meg nem vallják magukat. Ők csángók, de ez, hogy "csángó" nekem úgy tűnik, hogy csak a világlátottab emberek szókincsében létező, és használatos szó. A tulajunkkal volt a múltkor egy érdekes esetünk. Náluk voltunk, s néne Tatjána felajánlotta, hogy ad nekünk valami félkész babot főzni; ő korábban már fokhagymával valahogy előkészítette azt. Erre bácsi Mihály rászólt, hogy ne úgy mondja, hogy "fokhagyma", mert azt mi nem értjük...A másik meg az volt, amikor néne Tatjána vagy háromszor visszakérdett, hogy a "húszat", mint számjegyet, mi hogy mondjuk... "Húsz. Magiknál hogy mondják?" Vicces, de megdöbbentő ugyanakkor. És csodálkoznak azon, hogy ha kimennek Magyarországra, akkor 1 hónap alatt meg tudnak tanulni magyarul... Bácsi Mihály is rettentő büszke a fiára (aki jelenleg Olaszországban él), hogy egy hónap alatt, míg Magyarországon dolgozott, meg tudott tanulni magyarul... De azt nem is értik, nem is gondolkoznak azon, hogy a "csángó" meg a magyar gyakorlatilag ugyanaz. :) Mindenesetre, aki már járt "magyarban", annak más lesz a beszéde; elhagyja a tájnyelvet (az sz-ezést, például). S ezzel, az illető meg is tanult magyarul beszélni. :)