Moldvai csángók

Pénteken elmentünk Klézsére, mert egy ottani gyerekfoglalkozást kellett lefényképezni, illetve, valójában azt, hogy hogyan kapják meg az adományként küldött mikuláscsomagjaikat a gyerekek. Nyilván gyalog mentünk át Klézsére, ez a 2. falu Nagypataktól, köztünk van Forrófalva. Igazán népiek voltunk ismét, így galogosan. Amúgy semmi extra nem volt ott, leszámítva, hogy menetközben a falu közepén bemerészkedtünk egy olyan házba, ami alápincézett volt, s a pince beszakadtával gyakorlatilag lesüllyedt az épület :) Lógott a levegőben. De becsábított minket a bent hagyott tárgykollekció...mint egy skanzenbeli épületben, szőttesek a ládában, szövőszék, bútorok, stb...s ott omlik rá a ház...
Sic transit gloria mundi...
Klézsén legalább ettünk főtt kaját, igazán népit, savanyúlevest (itt mindenki ezt eszik mindenkor :) ) Meg is kértük a tanárkolleginát, hogy majd tanítsa meg nekünk készíteni ezt az etnikus specifikumot :D
A szombati nap az megint úgy telt el, hogy igazából semmi nem történt (valójában, kezd unalmas lenni itt az élet így, ahogy jelenleg mi csináljuk... Ezért kellenének már a gyerekek, de jövő héten már ez is meglesz;). ) Délelőtt elmentünk egy nénihez abban a reményben, hogy gyűjtünk tőle népdalokat, de elzárkózott a szerepléstől...Elég bizalmatlanok még velünk itt...dehát, majdcsak megismernek minket jobban, s akkor jobban kinyílnak majd. Sikertelenségünkön felbuzdulva kimentünk a falu szélére csipkét szedni, mert itt rengeteg van. S olyan húsosak, hogy a múltkori kálváriás kirándulásunkkor is azt ebédeltünk. Melléálltunk egy bokornak, s nyomogattuk ki a friss "hecsedlit" a bogyókból. :)  A frissen szedett adag meg ott aszalódik a kuptorunk tetején jelenleg, majd jó lesz teának.
Aztán délben találkoztunk két éppen arra járó kollégával, s elmentünk az albérletünkbe . Főztem nagyon népi, zombori kaját nekik (rázalék), közben adott az Isten nekünk 2 liter bort is (kiderült, hogy a  tulajunk öccsének a mi házunkban van a bora elzárva, s időnként majd várhatóan feltűnik nálunk egy kis nedűért :D ) Ez végülis most jóljött, mert egyúttal adott egy kis kóstolót is:), amit sikeresen el is ba..tam, mert túlfűszereztem forraltborként...De nem lehet minden tökéletes;)
A vasárnap meg nagy izgalommal indult, elmentünk reggel (11kor) templomba... Odaértünk fél 11re, s megálltunk a kapuban, s mivel mellettünk épp vásároztak is az arrajáró kofák (itt még él hogy a vasárnap az valóban vásárnap), így logikusnak tűnik az a szituáció, ami megtörtént velünk. Egy néni románul odakiáltott nekünk valamit, mire mi közöltük, hogy csak magyarul értünk. Erre a néni fordította magát: "Magik mit árulnak?" :D egyszer tennénk valami jót (ti:templomba megyünk) ráadásul én, aki református, s egy katolikus misére igyekszem, ami ráadásul románul megy, s akkor is lekofáznak minket :D Vicces volt:) Maga a mise meg nekem azért volt mókás, mert gőzöm nincs a római szertatrtásról...Nem tudok kereszetet vetni sem, és még csak bonyolítja a helyzetemet az, hogy nem egyforma a római, és az ortodox keresztvetési formula, és soha nem tudom, melyik, melyik...Nem tudom, mikor kell mea culpaként a szegycsontomra püfölni vagy hármat, nem tudom, mikor kell kis nyomorék keresztecskéket vetni homlokra, szájra, szívre. :) Úgyhogy mindig lesnem kellett a néniket, hogy mikor emelik a kezüket:) Volt, hogy lekéstem valamiről rituáléról:)
Aztán hazamentünk, gyorsan főztünk valamit Mátéval, beszélgettünk, kertimunkálkodtam egy kicsit, s el is telt a nap...
Ma meg bejöttünk délben Bákóba, úgyhogy, nagyon aktívnak tekinthető a mai nap :) Már voltunk étteremben is (mókás rendelési procedúra), meg piacoztunk, de sikerül minidig megértetni magunkat, hogy mit akarunk. És már egy csomó román szót tudok :)
A ma reggel amúgy elég depisen indult, úgyanis mi ugye a fő utcán lakunk, azon, amelyiken van a temető is. Mikor előszőr ment el egy temetési menet a házunk előtt, még kuriózumnak tűnt, de most így másodszorra már nyomasztó volt... Itt háztól temetnek ugyanis, s onnan viszik a halottat a temetőbe. Elől mennek a lobogót vivő asszonyok, aztán asszonyok, akik mormolják a rózsafüzért, s ez a monoton transzbeli hangulat eléggé ütős...Főleg úgy, hogy tudod, mi jön utána... A pap, a nyitott koporsó és a hozzátartozók... Úgy látszik, ehhez mégiscsak túl civilizált vagyok már... Zavar a halál jelenléte az életben...
De Moldva erre is gyógyír;) Megérte idejönni;)!
 Jaaaaaaa! Igen! Eddigi legjobb élményünket is megéltük Mátéval!!!! Szombaton este épp a vendéglátás nyomait takarítottuk, amikor valaki kiabált. (Moldvában ez végülis nem meglepő, mert mivel sehol nincs csengő, s olyan kerítések vannak palánkszerűen építve mint egy erőd, így bajos az egymáshoz való bejutás, s mindenki kiabálással hívja fel magára a figyelmet). Szóval, hozzánk is kiabáltak, újabb vendégek jöttek. Két kis, leendő tanítványunk hozott nekünk enni, a maguk főzte geluskából (olyan, minmt nálunk a töltött káposzta, csak nincs a töltelékében hús, és szőlőlevélbe van csavarva). "Tanítóbácsi"-ként kiabáltak be hozzánk:) Igazából még semmit nem tettünk ennek érdekében, de mégis ez a szituáció olyan tekintélyes volt. Mármint, hogy nekünk volt tekintélyünk, mint tanítóknak:).