Szóval, hétfőn beköltöztünk a nagypataki házunkba. Maga a ház nem annyira rossz, sőt, ettől csak rosszabbak vannak :), van 3 szoba, ebből egy végülis a konyha, egy meg a tanterem lesz, úgyhogy lényegileg egy lakószoba van:) Fűteni magunkra kell fával...illetve ha lenne, akkor fával... Fűrészporunk van viszont bőven, brikettgolyónak meggyúrva. Ezzel annyi a gáz, hogy inkább füstöl, semmint ég, s igazából nem is melegít semmit :) Úgyhogy...muszáj volt máshogy megoldanunk a kalóriaértéket;) ...khm...khm ... :-& ... ;)
A tulajunk szerint a ház hetvenvalahányban épült, s ebben csak annyi az érdekes, hogy hetvenvalahányban még alapból úgy építették a házat, hogy szóba van benne, azaz, moldvai kemence. Ezen lehet főzni is, van plita (platni) része, meg van kuptora (sütője) is, és ez adja természetesen a meleget is. A szobánkban nincs semmi fűtőtest, hanem a szóbának olyan bonyolult, kacskaringós füstelvezetése van, hogy a konyha-szoba közös falat teljesen átszövi, s gyakorlatilag a fal melegítené be a szobát, gyakorlatilag nyitva van az ajtó, s átjön a meleg :) Elsőre nagyon nehéz volt befűtenünk, több okból is. Egyrészt vagy 5 éve nem volt felfűtve a ház már, másrészt meg a padláson, a kémény ajtója leesett, s nem volt húzása a kéménynek... De ezt visszatámogattuk :) amennyire tudtuk,s bár így is ömlik a füst a padlásra, de már nem annyira vészes :) Kívülről annyit látni, hogy az a kémény is füstöl a házon, amelyikben nincs is fűtés :D. Van a háznak egy speciálisan moldvai része, a kilér, ez az eresz beépítése gyakorlatilag, s a család gyarapodást tükrözi annak nagysága. Nálunk ez sajnos elzárt terület, egyrészt azért sajnos, mert mivel tele van lommal, s nincs benne mozgás, valószínűlegh már most tele van egérrel, másrészt meg azért sajnos, mert egy néprajzi raktár, tele rengeteg régi bútorral, s annál több viselettel, szőtessel. Néne Tatjánának már jeleztük is, hogy egynémelyikükre igényt tartanánk, persze pénzért.
A tulajunk, bácsi Mihly és néne Tatjána (itt fordítva szokás használni a jelzőket) idős házaspár, elsőre kicsit leblokkoltam,mikor hozzám szóltak:) A Kazinczy előtti nyelv... Valóban érdekes, s hegyezni kell a fület, hogy megértsd. Következetesen eszeznek s hangok helyett, az sz meg olyan sejpítős s, a más szókincs csak egy dolog, de a hangsúly, meg a hangzás teljesen más:) kint = künnünet, fentebb = fejjebbünnet, ezeket röptében igyekeztem megjegyezni, de sztámtalan ilyen gyűjtés lesz még; jó hogy hoztam diktafont :). Bár, élőben is annyira nehéz megérteni, visszahallgatva, magnóról sztem egy szót nem fogok érteni belőle :D. Egyébként az utcán ha beszélnek öregek, kivétel nélkül mindenki magyarul, csángóul teszi. Ha messziről hallgatjuk, olyan, mintha nem magyar lenne a társalgás, de közelebb érve, jól hallatszik már, hogy mi az ábra... Érdekes... szerintem a hangsúly mássága már román hatás :), de nem vok nyelvész, s nem is olvastam erről semmit. Amit még sikerült megtudnunk az az, hogy a kovács az a kullancs csángóul, s mivel szükségünk volt egy ilyen mesterre, hogy megélezze a frissen kapott baltánkat, bácsi Mihály felvilágosított, hogy ezzel a feladattal egy "ferart" keressünk meg :) /Erről a történetről csak annyit, hogy végül nem jutottunk el a ferarhoz, mert menetközben szóba elegyedtünk egy utcabélivel, aki megköszörülte nekünk ingyen a fejszét, és még a jó kis pimpós borával is megitatott; egy pohárból hárman ittunk ;). Errefelé nem nehéz szóba elegyedni idegenekkel. Valamelyik nap elmentünk kirándulni a közeli hegyekbe, s egy fiatal srác vett fel minket a szekerére, s vitt fel minket a hegyre...csak úgy :)/
...az a baj, hogy mivel nem vagyok minden nap netközelben, csak utólag tudom felidézni, hogy mik is történtek velem... Pl arra emékszem, hogy azt elhatároztam, hogy ezt mindenképp megirom itt, hogy kaptunk egy baltát, de most, hogy nethez jutottam, már nem tulajdonítok neki olyan nagy jelentőséget. Pedig, Mátéval mindketten majd ki ugrottunk a bőrünkből, mikor megkaptuk. Életmentő eszköz az nekünk, anélkül elég bajos a tüzelés, illetve a favágás, azaz a gyújtóskészités. Meg azt is le lehetne írnom, hogy milyen bulikban volt itt részem, csak félek, hogy nem lenne már annyira hiteles így, pár nap eltelte után:). Amúgy annak meg kezdek örülni, hogy nincs netünk a házban, kezdek rájönni, hogy nem is hiányzik. Ez is hozzá tartozik Moldvához, ha már a falunk annyira nem egy elzárt valami, akkor legalább ily módon valósuljon meg a remetelét :).
Ja igen! A házról egy-két szó még. A fürdőszobánk az a konhya egyik sarkából lett leválasztva, és 3 hokedli alkotja. Az egyiken van egy veder víz, a másikon egy lavór, a harmadikon meg a piperekellékek:) Nagyon mókás így fürdeni, főleg, hogy függönyünk még nincs az ablakon, s mivel főút mellett lakunk, gyakorlatilag bárki beláthat :D Bááár, ettől annyira nem kell tartanunk, mert szinte csak nálunk szokott világ lenni olyan 9 óra tájt. Eddig arra áltunk be, hogy 11kor, éjfélkor megyünk a kútra vízért, s nagyban csodálkozunk, hogy sehol nem égnek már a villanyok a házaknál. De nemhogy éjfélkor nem, de már olyan 9 körül sem.
A másik emlitésre méltó csoda a házunkban a budi, ami gyakorlatilg a disznóólból lett leválasztva... Ez azt hiszem, sokat elárul a dologról :) És pechemre pont úgy állt be a bélritmusom, hogy éjszaka jön rám az ürithetnék... első este Mátét kérleltem, hogy kísérjen ki, de a szemét dögje nem jött velem :D Még jó, hogy hoztam elemlámpát;). Amúgy meg szégyen, nem szégyen, éjszakára kineveztünk egy bilit :D, ez egyik este sikeresen ki is borult - szó szerint értendő- :) Szerencse, hogy ebbe csak folyós dolgok mennek :D.
Szóval, zajlik szépen az életünk. Lenne mit takarítanunk még a háznál, el is határoztuk, hogy minden nap megpucolunk egy ablakot, de ezeddig csak egy tisztult még meg, a legfélreesőbb :D. Szépen szálldogál időnként a füst a kicsi házecskánkban, a plita felett van egy szagelszívó, gyakorlatilag egy kabola, és bár ez tényleg kiszippantja a füstöt, a ruháink elég szagosak már:) De ez is ezzel jár, ezért jöttem;).
Valamelyik nap sikeresen átcipeltünk egy kétajtós szekrényt a tanteremből a lakószobába, annak is nagyon tudtunk örülni (az élet apró örömei), az némelyest megvédi a füstszagtól a holmijainkat.
Könyvespolcunk még nincs, a könyvek még a bőröndben állnak, az akasztósszekrény oldalát belülről meg televertem szöggel, s azokon szatyrokban lógnak a piperék, meg gatyák, atléták, zoknik :) De mivel a célnak teljesen megfelel, így tökéletes alkotások :). Hűtőnk nincs, de mivel van egy teljesen fűtetlen szobánk s egy kis folyosónk, ez a probléma is elhárult (nem mintha annyi rengeteg hűtenivalónk lenne). Bár, voltunk már Metro áruházban is ám, merthogy az is van nekünk itt /mondom én, hogy nem a világ vége ez:)/
Egyébként, ahogy írtam, tényleg úgy van, hogy itt teljesen más dolgokat értékel az ember. A sokkal kisebb dolgoknak is úgy tudunk örülni, és nem azért,mert hogy annyira nincs semmink, hogy a legapróbb dolgok is sokat jelentenek. Az egész moldvaiságnak megvan ez a fílingje, az emberek teljesen másak, nincs nagy ruházkodási láz, minek is lenne...Nem az a lényeg, hogy kin mi van, nincsenek autók, csak ökrös szekerek, a nénik nálunk a faluban mind katrincában járnak (népviseleti szoknya), mindenki vallásos, van hitük, s talán emiatt is, de nagyon kiegyensúlyozottnak tűnnek. Persze, lehet csak én látom ezt nagy romantikusan bele, de tény, hogy én is azt érzem magamon, hogy megnyugodtam, nincs hajtás, nincs harc az idővel, nincs rohanás, nincs idegeskedés. Nálam ennek külső tünete, hogy a szokottnál is többet röhögök, a múltkor Lábnikban kifejezetten örültem annak, hogy évek óta tudtam egy olyat röhögni, amyilet korábban csak az egytem 1-4ben tudtam megtenni. Most 7végén a kostelki buliban is nagyon jól elvoltunk, vagy 20 helyi fiatal srác és lány, plusz mi, tanárok öten. Népzene, dalolászás, táncolás, mintha csak visszamentünk volna az időben egy 1910es évekbeli falusi bálba. És mindezt egy olyan helyen, ahol tényleg semmi nincs, a természeten kívül. Se közvilágtás, se csatorna, se veztetékes víz. Aztán mindezt megtetézte az a jelenet, amikor a pappal átszekereztünk egy szénával megrakott szekérderékban ülve a Kárpátokon, felejthetetlen élmény volt.
